Manapság az internet adta előnyök ezt megkönnyítik, felgyorsítják de, ha nem vagyunk alaposak, könnyen olyan információkat vélhetünk értékesnek és célravezetőnek, melyek nem biztos, hogy megfelelő forrásból érkeznek.
Ilyen problémakör kandallóbetéteknél az égési levegőellátás. Az e téren egyre szigorodó szabályozás által támasztott követelmények gondos odafigyelést igényelnek kandallónk tervezése és építése során.
Az általunk gyártott modern kandallóbetétek zárt, külső égési levegős kivitelek, melyek 99% -ban képesek kinti légforrásból biztosítani az égéshez szükséges levegőmennyiséget. Zárt égésterűnek nem minősíthetők, mert nem felelnek meg a német DIN-18897-1/2005-ös szabványnak, mely előírja a zárt égésterű minősíttetés kritériumait: a tüzelőberendezések tömörségének vizsgálatánál meghatározza a tűztérajtó 6000, a hamuzó ajtó 1000 nyitása-zárása utáni tömörséget, melyet 8 Pa nyomáskülönbségnél mérnek. A nyomáskülönbséget 48 órán keresztül kell tartaniuk.
Sajnos sok hazai kandallóbetét forgalmazó, és külföldi gyártó is, könnyedén zárt égésterű megjelöléssel látja el tűztereit, holott nem felelnek meg a fent említett kritériumoknak. A gyártói minősítés mellett érdemes kérni a TUV által kiadott nemzetközi akkreditált minősítést is, hogy biztosak lehessünk, elvárásainknak megfelelő készüléket vásárolunk.
Modern sarok kandallóbetéteink front-, és oldalsó üvege egymáshoz illesztve kerülnek behelyezésre. Az illesztés vonalán a rendszer nem 100%-ban légtömör. A kémény folyamatos szívó hatása miatt a tűztérben kialakuló depresszió meggátolja az égéstermék visszaáramlástát.
A szabványban előírtaknak megfelelően az elfogyasztott levegő mennyiségét szükséges pótolnunk, nem vagyunk kötelezve külső levegős, vagy zárt égésterű kandalló használatára.
Külső levegős kandallóbetétnek nevezzük az olyan készüléket, mely az égési levegőt egy odavezetett friss levegő pótlására szolgáló csövön keresztül juttatja az égőtérbe, de maga a tűztér nem biztos, hogy nyomásfüggetlen, azaz nem előírt, hogy kizárólag csak a légcsatornából kapja az égési levegőt.
Zárt égésterű
az a készülék, mely a helyiség levegőjétől nyomásfüggetlenül működik, azaz a bejutó levegő 100 % -át kintről vételezi, és maga a tűzkamra (sőt az összekötő füstcső elemek is) függetlenek a helyiségben uralkodó nyomástól, azaz nyomástartóak.
Eddigi tapasztalataink és ismereteink szerint az utóbbi néhány esztendőben a helyiségfűtő berendezések, de főleg a kandalló tűzterek nagyobbik hányadát külső égési levegővel igénylik. Az építtetők gyakorta felelőtlenül, műszaki dokumentáció nélkül, nagy költséggel kialakíttatják a külső égési levegő bevezetését szolgáló csatornát, felépíttetik a korszerű kéményt, és megvásárolják a költségesebb külső égési levegőre gyártott kandalló tűztereket. Ám a beépítés után azzal szembesülnek, hogy ezek a műszaki átvételnél nem minősíthetőek zárt égésterű berendezéseknek. Ezután következik a meglepetés: újabb, a fal áttörésével járó légbevezető, és egyéb biztonsági előírásoknak megfelelő berendezések szükségesek a rendszer szabályszerű működtetéséhez.
A legnagyobb probléma az, hogy e berendezések (a teljes égéskör elemei) nem elégítik ki a DIN18897-1/2005-ös szabvány fent említett szigorú kritériumait. Ilyenkor tűnik hiábavalónak a magas költséggel megvalósult, biztonságosnak feltételezett beruházás. Azonban, ha létezne a zárt és nyitott égésterű tüzelőberendezések mellett egy harmadik kategória, amely külső égési levegővel ellátott, de a belső légtérből a levegő szükségletét csak minimális légigénnyel üzemeli, akkor fölöslegessé válnának az utólagos kiépítések, beruházások. És az ezekkel járó költségek. Ausztriában ezt találékonyan belső légtértől független berendezéseknek nevezik.
