Az igazi flekken szenen sült flekkent jelent, „fatányérost” – melyet aztán deszkán tálalnak és hosszú vékony bicskával vagdosnak vékony falatokra. Eredetileg hízott és „jégen tartott” ökörhús vesepecsenyéjéből (bélszín) készül – annak is a bőrös, „leppentyűs” (lebenyeges) részletéből. Vagy marhadagadóból, melyből egy-másfél ujjnyi vastag, tányérnyi méretű szeleteket vágunk. Az erdélyi szászok kizárólag sertésflekkent készítettek, szigorúan tarjából.

Készítési tanácsai közt fontos elem, hogy a húst ne mossuk, csak töröljük meg. Ugyanilyen gyöngéden a kés lapjával veregessük, majd sózzuk, borsozzuk. Izzó, szükség szerint felszított faparázs fölé rostélyra helyezzük, és mindkét oldalon pirosra sütjük. A sütés egyik oldalon négy-öt, a másikon három-négy percig tarthat. Sütés közben természetesen nem szabad szurkálni, mert kifolyik a leve. A kés tompa felével megnyomkodva látjuk, jó-e már.