Legutóbb egy kis betekintést tettünk a kandallók evolúciójába, a kémény és a kürtő kialakulásába és most folytatjuk ezt a történeti sort.
A középkorban, amikor a kémények megjelentek és a hőnek egy jelentős része távozott a szobából, megnőtt a kandalló közösség összetartó ereje, hiszen közelebb kellett menni hozzá, hogy fel lehessen melegedni. Még a tehetősebb földesuraknál sem volt ritka, hogy este az egész ház népe közösen üldögélt a nagy kandalló körül.
Persze a viszonylagos hideg nem csak a kandallók gyenge hatásfokának volt köszönhető, de a házak gyenge szigetelésének is, ezért többnyire minden rést szalmával tömködtek be, sőt a padló is szalmával volt felszórva, így az egész ház jobban hasonlított egy istállóra, mint házra. Még így is, hogy a középkori kandallók egyáltalán nem érték el a mai kandallók hatásfokát, ez a fűtési megoldás számított a kor csúcstechnológiájának.
Ugyanakkor, mivel főleg csak a gazdagabbak engedhették meg maguknak a kandalló építést, ezért a kandalló státuszszimbólumnak számított, a többiek, a szegényebbek pedig még mindig nyelték a füstöt a kürtő nélküli tűztereikkel felszerelt szobáikban.
Gyakorlatilag elmondható, hogy minél díszítettebb volt valakinek a kandallója, annál tehetősebb volt és annál magasabb társadalmi ranggal rendelkezett.
A középkori kandallók: Melegség és közösség a hideg várakban
A középkorban a kandalló nem csupán fűtési eszköz volt, hanem a közösségi élet és a társadalmi rang jelképe is. Bár a modern kandallókhoz képest hatékonyságuk korlátozott volt, mégis elengedhetetlen elemei voltak a váraknak és az arisztokrata otthonoknak.
A középkori kandalló jellemzői:
- Méretek: A kandallók gyakran hatalmasak voltak, hogy minél több hőt sugározzanak ki a hideg, vastag falakkal rendelkező épületekben.
- Anyagok: Kőből és téglából építették őket, gyakran díszítették faragásokkal és szobrokkal.
- Füst elvezetés: A kémények még nem voltak olyan hatékonyak, mint a maiak, így a füst jelentős része a helyiségben maradt, ami egészségügyi problémákat is okozhatott.
- Funkció: A kandalló nemcsak fűtött, hanem főzésre és világításra is használták. A nyílt tűzön ételeket sütöttek és főztek, valamint fáklyákat és gyertyákat gyújtottak.
A kandalló szerepe a középkori életben:
- Közösségi tér: A kandalló körül gyűltek össze a családtagok és a vendégek, hogy melegedjenek, beszélgetjenek és étkezzenek. A tűz lángjai barátságos légkört teremtettek, és a sötét, hideg téli hónapokban is kellemes időtöltést biztosítottak.
- Társadalmi státusz: A kandalló mérete és díszítése a tulajdonos gazdagságát és társadalmi helyzetét is jelezte. A nagyobb és díszesebb kandallók a nemesek és a gazdag polgárok otthonában voltak jellemzőek.
- Védelem: A kandallóban égő tűz nemcsak meleget adott, hanem fényt is, ami elriasztotta az éjszaka betoppanó állatokat és betolakodókat.
A kandallók fejlődése:
A középkor során a kandallók fokozatosan fejlődtek. A kémények magasabbak és hatékonyabbak lettek, és a kandallók kialakítása is egyre kifinomultabb lett. A reneszánsz és a barokk korban a kandallók már igazi műalkotások voltak, bonyolult faragásokkal és díszítéssel.
Bár a középkori kandallók a maiakhoz képest egyszerűnek tűnhetnek, mégis fontos szerepet játszottak az emberek életében. A kandalló nemcsak a fizikai meleg forrása volt, hanem a közösség és a biztonság érzését is nyújtotta.
Nézzen körül kandallóbetéteink között, hogy Ön is élvezhesse a kandalló különleges hangulatát és közösségteremtő erejét otthonában!
