Napjainkban valamennyi szakma képviselőjének – így a kályhásoknak és a kandallósoknak is – meg kell „barátkozniuk” az érvényben lévő szabványokkal. Ezek ismerete nemcsak hasznos, de nélkülözhetetlen is, hiszen közvetlenül vagy közvetett módon kijelölik a követendő irányt és gyakorlatot a mindennapi munkában.
Ebben a cikkben 4 tűzifaszabványt ismertetünk:
- MSZ EN ISO 17225-5: Szilárd bio- tüzelőanyagok; Tüzelőanyag-előírások és –osztályok; 5. rész: A tűzifa osztályozása (ISO 17225-5:2014) Jóváhagyva: 2014. március 29.
- MSZ EN 15234-5:2012 Szilárd bio-tüzelőanyagok. A tüzelőanyag minőségbiztosítása; 5. rész: Tűzifa nem ipari használatra (ISO 15234-5:2012) Jóváhagyva: 2011. november 27.
- MSZ EN ISO 17225-1: Szilárd bio-tüzelőanyagok. Tüzelőanyag-előírások és –osztályok; 1. rész: Általános követelmények (ISO 17225-1:2014) Jóváhagyva: 2014. április 3.
- MSZ EN ISO 16559: Szilárd bio-tüzelőanyagok. Terminológia, fogalom-meghatározások és kulcsszavak (ISO 16559:2014) Jóváhagyva: 2014. június 28.
Az ISO 17225 szabványsorozat fő célja a szilárd bio-tüzelőanyagok elveinek pontos osztályozása, másrészről, hogy eszközként szolgáljon a bio-tüzelőanyagok hatékony kereskedésében, jó megértési alapot adjon eladó és vásárló között, illetve, biztosítsa a gyártók közötti megfelelő kommunikációt.
Egy összefoglaló táblázat segít átlátni a bio-tüzelőanyagok előállítását a bio-alapanyagokból, azaz megmutatja, hogy a biomasszából gyártás során bio-üzemanyag (szilárd-, folyékony- és gáz) keletkezik, melyek megfelelő felhasználással bioenergiává alakíthatók. Leírja azt is, hogy biomasszából nemcsak üzemanyag és energia keletkezhet, hanem sok más iparág kiinduló anyagát jelentheti: építkezési nyersanyagok, bútoripari alapanyagok, csomagolás, papír termékek, stb.
A tűzifa osztályozása az MSZ EN ISO 17225-5:2014 szabvány alapján
Ez a szabvány a tüzelőanyagok minőségével, minőségi csoportosításával és a tűzifa osztályozásával foglalkozik. A szabvány célja a tűzifa minőségi követelményeinek meghatározása, elsősorban a lakossági, kisipari és középületek fűtési céljaira, szabványosítja a tűzifa minősítését és osztályozását.
- Alapvető cél: Egyértelmű osztályozási elvek megalkotása a tűzifa hatékony kereskedelmének elősegítése érdekében.
- Alkalmazási területek: Tűzifa minőségi követelményeinek meghatározása lakossági, kisipari és középületekben használatos fűtőberendezésekhez
- Főbb jellemzők: A szabvány szigorú minőségi előírásokat határoz meg, amelyek különösen fontosak a kisebb méretű fűtőberendezések miatt, amelyek jellemzően nem rendelkeznek fejlett vezérléssel és füstgáz-tisztítással.
- Kiterjesztés: A szabvány az MSZ EN ISO 17225 szabványsorozat ötödik része, amely általános követelményeket (ISO 17225-1:2021), fapellet követelményeket (ISO 17225-2:2021), és más szilárd bio-tüzelőanyagokra vonatkozó előírásokat is tartalmaz.
A szabvány részletezi
- a tűzifa beazonosításának módját,
- a gyártó által feltüntetett szükséges jellemzőket, méréseket.
- Kitér a tűzifa eredetére, méretére, nedvességtartalmára, fajhőjére, megjelenésére és „csomagolására” – m3 vagy kg szerint.
A tűzifa eredete
Az alábbi nyersanyagokból történő feldolgozású tűzifákat taglalja:
- gyökérzet nélküli fa,
- fatörzs,
- gally (ágak és lombozat) és
- vegyileg kezeletlen farészek.
Amennyiben eredetére és előkészítésére utaló jellemzői adottak, ellenőrző elemzést nem szükséges végezni végfelhasználás előtt. Ahhoz, hogy a kiállított dokumentációról meg tudjunk bizonyosodni, a következőket tehetjük:
- előzetesen mért adatok használata
- tapasztalatból történő visszaellenőrzés
- referencia használata
A laboratóriumi vizsgálatok során megállapított tulajdonságokat a gyártó vagy forgalmazó felelőssége biztosítani. Minden fontos információt tartalmaznia kell a fa minősítése céljából kiállított dokumentumnak.
A tűzifa osztályozása
A szabvány szerint kategorizált „A1” és „A2”-es osztályú tűzifa használható kályhák és kandallók tüzelőanyagaként.
- Az „A1” csoportba tartoznak a vegyileg nem kezelt fa részek, valamint a fatörzs.
- Az „A2” csoportba a gyökérzet nélküli fák, a vegyileg nem kezelt farészek, fatörzs, valamint a gallyak.
A szabvány megkülönböztet „B” típusú tűzifát is, mely nagyobb teljesítményű vízteres kazánokban használhatók.
A tűzifa mérete
Az átmérő „D”-vel, a hosszúság „L” betűvel jelölve, különböző méretben más és más index-szel jelölve. (D2-D15; L20-L100).
A tűzifa nedvességtartalma
Nedvességtartalom jelölése „U” index-szel: U25, U33.
A tűzifa mennyisége, csomagolása
A tűzifa mennyisége m3-ben vagy kg-ban is mérhető. A rakás módjától függően megkülönböztetünk „rendezett” és „rendezetlen” elhelyezést.
A szabvány rendelkezik A, B és C függelékekkel, melyekben táblázatokban rögzíti a nedvességtartalom összefüggéseit, a tűzifa mennyiségének – fent említett – kiszerelési formáit és fajhőjének kalkulációját.
A számunkra fontosabb és a szakmához inkább kapcsolódó „Tűzifa osztályozása” szabvány mellett a következő bio-tüzelőanyagokkal kapcsolatos tűzifaszabványokról is informálódhatunk:
A tüzelőanyag minőségbiztosítása az MSZ EN 15234-5:2012 szabvány alapján (Tűzifa nem ipari használatra)
Ez a szabvány kizárólag a fás biomasszából előállított tűzifa minőségbiztosításával foglalkozik.
A szabvány a minőségi előírások teljesülésének folyamatairól (minőségellenőrzés) és az általa támasztott követelmények mérésekkel történő igazolásáról (minőségbiztosítás) szól. Taglalja a nyersanyagbeszerzés, a késztermék-legyártás és a végfelhasználónak történő értékesítés teljes folyamatát.
A tüzelőanyag gyártására vonatkozó előírások:
- Tüzelőanyag definiálása a végtermék meghatározására
- Lépések dokumentálása a nyersanyag, gyártás és értékesítés folyamataiban
- Minőséget befolyásoló tényezők feltárása
- Kritikus ellenőrzési pontok megjelölése
- Megfelelő mérés megválasztása a tüzelőanyag minőségének garantálásához
- A nem megfelelő nyersanyag és szilárd bio-tüzelőanyag kezelésére szűrő ellenőrzési rutin felállítása
A tüzelőanyag minőségének ellenőrzésére szolgáló mérések:
- Beérkező nyersanyagok vizsgálata (szemrevételezés, dokumentálás)
- Tűzifa gyártása
- kivágási idő ellenőrzése,
- kártevők által okozott sérülések vizsgálata,
- fizikai vizsgálatok,
- a tűzifa főbb jellemzőinek ellenőrzése – hossz, átmérő, nedvességtartalom,
- a kész tüzelőanyag minőségének meghatározása
- Tüzelőanyag értékesítése
- tüzelőanyag helyes tárolása
- nedvességtartalom analizálása szállítást megelőzően
- tömeg és térfogat mérése
- mérési dokumentumok kiállítása a minőség garantálására
- A nem megfelelő nyersanyag és szilárd bio-tüzelőanyag kezelésére szűrő rutin felállítása
- nyersanyagok elkülönített tárolása,
- ellenőrzése és
- ezek dokumentálása
- A szállításra kész tűzifa csomagolt, minőségellenőrzött és jelzett kell hogy legyen.
Tüzelőanyag-előírások és tüzelőanyag-osztályok – Általános követelmények az MSZ EN ISO 17225-1:2014 szabvány alapján
A szabvány e része meghatározza az üzemanyag minőségének osztályait és leírja az erdészet, fatermesztés, mezőgazdaság, kertészet és akvakultúrából származó nyers és feldolgozott szilárd bio-tüzelőanyagokat.
A szilárd bio-tüzelőanyagokat kategorizáljuk a következők szerint<
- eredet és forrás (1. és 2. táblázat)
- főbb kereskedési forma és tulajdonságok (3-15. táblázat)
Szilárd tüzelőanyagok eredetének és forrásának osztályozása
- fás biomassza (fák, ágak, cserjék – erdőkből, faültetvényekből származnak)
- fűnemű biomassza (növények, melyeknek nincs fás törzsük és évente újulnak ki – mezőgazdaságból, kertészetből)
- gyümölcs biomassza (gyümölcs, termés – fákról, bokrokról, gyümölcsöskertekből)
- vízi biomassza (vízi növények – algák, tavi és tengeri növények)
- keverék, vegyes biomassza
Szilárd tüzelőanyagok főbb kereskedési formái és tulajdonságaik
- több méretben és formában felhasználás szerint (2. táblázat, 10. oldal)
- vegyi és fizikai tulajdonságok szerint: A laboratóriumi vizsgálatok során megállapított tulajdonságokat a gyártó vagy forgalmazó felelőssége biztosítani.
A leginkább használatos jellemzőket a „B” függelék taglalja. Amennyiben az alapanyag változik, fontos az újabb laborvizsgálat.
Szilárd bio-tüzelőanyagok – Terminológia, fogalom-meghatározások és kulcsszavak a MSZ EN ISO 16559:2014 szabvány alapján
A szabvány az erdészet, fatermesztés, mezőgazdaság, kertészet és akvakultúrából származó nyers és feldolgozott anyagokkal foglalkozik, melyek alatt értendők: fás, fűnemű, gyümölcs- és vízi biomassza. Újrahasznosított anyagokra, folyékony halmazállapotú bio-tüzelőanyagokra és gázokra nem terjed ki a szabvány. A terminológiák és fogalom-meghatározások logikai struktúra szerint vannak kategorizálva aszerint, hogy a szilárd bio-tüzelőanyagokat milyen természeti erőforrásból állítják elő, illetve, hogy milyen bioenergiát állítanak elő belőlük:
- kiindulási anyag, természeti erőforrás szerint
- előkészítés, tulajdonság és tesztelés szerint
- kezelés, használat szerint
- a létrejött bioenergia típusa szerint
A tűzifa minőségének pontos meghatározásához és ellenőrzéséhez elengedhetetlen a fenti MSZ EN ISO szabványok ismerete, melyek az osztályozást, a minőségbiztosítást és a terminológiát egyaránt szabályozzák. Ezen tűzifaszabványok alkalmazásával nem csupán a fűtőanyag hatékonysága garantálható, de a környezeti terhelés is csökkenthető, biztosítva a tiszta és biztonságos tüzelést.
A teljes terjedelmű és hatályos tűzifaszabvány szövegek megvásárlása és hivatalos beszerzése a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) honlapján vagy hivatalos kiadványain keresztül lehetséges. Érdemes a legfrissebb változatokat beszerezni, hiszen a szabványok időről időre felülvizsgálatra kerülhetnek. A szabványok pontos betartása hosszú távon garantálja a megbízható minőséget mind a vásárlók, mind a forgalmazók számára.
Írta: Gyergyay Benedek, okleveles gépészmérnök
